MAGAMRÓL


SZÜCSNÉ GÖBLYÖS ERIKA ZSUZSANNA

MUNKAHELYEK:

  1. Autizmus Alapítvány és Kutatócsoport: gyógypedagógus
  2. Vakok Általános Iskolája: gyógypedagógus, logopédus
  3. Csupaszívek Társasága: logopédus
  4. Filadelfia Ház Fogyatékosokat Segítő Református Központ: logopédus
  5. Pest Megyei Flór Ferenc Kórház Neurológia és Stroke Osztály: logopédus
  6. NFSZK Montázs projekt: logopédus


ISKOLÁK:

  1. Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskola: tiflo-oligofrénpedagógia
  2. ELTE BGGYTF: logopédia
  3. ELTE BGGYTF: szakvizsga
  4. ELTE BGGYTF Továbbképzés: logopédiai rehabilitáció


TANFOLYAMOK:
  • GMP Beszédpercepciós diagnosztika és terápia
  • AAK - Bliss tanfolyam
  • Autizmussal élő gyerekek célzott pedagógiai ellátásának elméleti és gyakorlati alapjai
  • Bevezetés az augmentatív kommunikációba - Autizmus Kutatócsoport
  • Tükörtábla-terápia
  • Afáziás betegek beszédterápiája
  • Nild: Ritmikus írás; FTT
  • INPP csoportos
  • INPP egyéni fejlesztő



INPP a gyakorlatban - Látássérült gyermekek beszéd- és nyelvi fejlesztése érdekében is...

2018. Vakok Általános Iskolája, Budapest

A hiányzó vizualitás nem egyenlő csupán a látási információk hiányával. Közvetlenül nem pótolható auditív, taktilis és egyéb érzékszervi ingerekkel, verbális információkkal. Az egész személyiség fejlődését érintik (motoros, pszichés, érzelmi... szempontból is), s kompenzációra késztetik a szervezet rendszerét.

A súlyos látássérüléssel élő gyermekek többnyire veszélyeztetett várandósság után, koraszülöttként, kis súllyal születnek, s így következményes csökkent aktivitású, önindított mozgás és mozgásigény jellemzi őket. Inaktívan indulnak a világ megismerésére. A látássérült gyermekek zöme segítség nélkül nem tud végigmenni az optimális ontogenetikus (=egyedi) fejlődésmeneten. Mindezek következménye az adott agyi területeken is megmutatkozik: az izomzat helyzetének, mozgásainak - a proprioceptív élmények - csökkent megélése, együtt a csecsemőkori reflexek perzisztálásával, s ezek hiányos leképeződése. Ezzel párhuzamosan és ezek következményeként sérül a beszéd- és nyelvi fejődés receptív és expresszív (= értő és kifejező) oldala is, és/vagy akár szenzoros, szenzomotoros integrációs és kognitív zavar tünetei is kialakulhatnak (pl. figyelem-, magatartászavar...).

A logopédus számára, a beszéd- és nyelvi diszfunkciók rendezésére olyan korszerű szemléletek, megközelítések alkalmazására van szükség, melyek több társszakma ötvözeteként jelennek meg. Például, a többségi óvodákban, általános iskolákban is gyakran tapasztalt nyelvlökéses nyelés terápiájához sem elegendő csupán a nyelv izomzatának tornáztatása, a célzott, sőt pontos nyelésmód tudatosítása. Ezen kívül pl. az attraktív és funkcionálisan is jól működő fogsor érdekében a myofunctionalis trainer-használat (= innovatív fogszabályozó készülék), illetve konzultáció az orrlégzés fontosságáról, ortopéd szakorvossal - gyógytornásszal a tartáshibákról, azok korrekciójáról. S még mindig tapasztalhatunk nehezítettséget...

Az egyensúlyzavar, annak kompenzációjára a szervezet, a test izomzatának válaszai még a nyelv izmait is pozitívan aktivizálják. Tehát az egyensúly, a vesztibuláris idegrendszer megtámogatása elsődleges az érzékelésben, a motoros válaszok s egyben a keresztező mozgások, a mozgáskoordináció, továbbá a szépen artikulált beszéd kialakításában. Mindezek optimális megsegítése a célzott mozgásterápiában megtalálható. Az INPP-terápia egyesíti a valódi holisztikus szemléletet, azt, melyet a megkésett idegrendszeri fejlődésmenet rendeződésére felkínálhatunk - pedagógiai módszerekkel, de neurológiai háttérrel.

Súlyosan látássérült gyermekek logopédusaként különösen fontos e lehetőségek megtalálása, hiszen náluk a beszélt és írott nyelvi problémák hatványozottan jelentkeznek. Több év távlatában nyilvánvalóvá vált, hogy a beszéd és nyelvi fejlesztés alapjait nem csupán a hagyományosan ismert és alkalmazott artikulációs, akusztikus... gyakorlatok mentén kell keresni. Az orofaciális (= szájkörüli) izomzat optimális működése szorosan kapcsolódik az egész szervezet, így a törzs, a gerinc, a végtagok, talpboltozat izomzatához, a fascia (= testünket (belülről) behálózó kötőszövet, izompólya), vállöv rugalmasságához, a fej pozícionálásához, az aktív Gestalt-fogás (= kétkezes megismerés) megéléséhez... Mindezek mellett a taktilkinetikus, vizuális, auditív (gyakori túlérzékenység miatt), kognitív területek motoros, neurológiai megközelítése alapvető. Alternatív, innovatív megoldásokkal szükséges rendezni az alul/túlműködést.

A fizikális feltételek megteremtése, a fejlődést gátló blokádok csökkentése a szájtéren kívül kezdődik pl.: protetikus, kiszámítható környezet, értelmezhető, bejósolható tér- és időegységek és azok strukturálása; optimális pozícionálás és tudatosítása; elemi mozgásminták kialakulásának, kiépítésének alapjai...

Egyértelműen szükségessé vált tehát a holisztikus megközelítés, a team-munka mind a pedagógusok, (neuro)pszichológusok, mind a szakorvosok és a család bevonásával. Egyes kiegészítő terápiák alkalmazása is elengedhetetlen. Ezek már messze túlmutatnak a szűken értelmezett logopédiai gyakorlaton. A határterületek megkeresése, a motoros és neurológiai funkciók pedagógiai aspektusból történő értelmezése és bevonása a súlyosan látássérült gyermekek érdekeit szolgálják, hosszan tartó hatása is csak összehangolt munkával érhető el.

A logopédiai vizsgálatok zömében nyelvlökéses nyelést, diszfóniás (=rekedtes, erőlködő/fátyolos, suttogó) hangszínt és a kognitív funkciók zavarát mutatják. A gyermekek többségének sokkal tovább tartó beszédfejlesztő programot kell biztosítani, mint ami intellektusuk alapján várható. Sokkal lassabban haladunk, gyakoribbak a visszaesések. Általában még az általános iskola felső tagozatán, alkalmanként a gimnáziumi tanulók közt is fennálló artikulációs zavarok, néha pl.: diszgráfiás, diszkalkuliás... tünetek - mélyebb gyökeret sejtetnek. Mindezek mellett viselkedésbeli, pszichés zavarok is jelentkeznek. A közös indulópont megtalálása nem csak a logopédia szempontjából fontos.

Az artikuláció, s szinte minden nyelvi szinten megjelenő diszfunkciókkal párhuzamosan a gyermekek életkori átlaghoz képest elmaradt pl.: lateralizációs (= a kézhasználatot érintő oldaliság: jobb- vagy balkezes) problémái, homolaterális megtapadásai is a perzisztáló csecsemőkori reflexek világában keresendők. Maga a feltárt pszichomotoros dominancia-szint (= mozgásos fejlődésmenet, amelynek lépcsőfokai az idegrendszer érésének állapotára utalnak) igazolja, hogy az idegrendszeri fejlődésmenet rehabilitációra szorul.

Több, lényeges szempontot kellett figyelembe venni az adekvát terápia megválasztásánál:

  • hitelesség
  • hatékonyság
  • nyomonkövethetőség/mérhetőség
  • holisztikus szemlélet: csontozat-izomzat-(ín)-fascia összehangolása, látási és hallási túlérzékenység megsegítése, étkezés-metabolikus folyamatok rendezése
  • időigény minimalizálása
  • eszközigény minimalizálása
  • személyzeti igény minimalizálása
  • mélyről indítás: magzati korból
  • gyakorlatok letisztultsága, egyszerűen bemutatható, kivitelezhető mozdulatsorok
  • adaptálhatóság
  • s nem utolsó sorban az anyagi elérhetőség mind a szülő-, mind a szakemberoldalról

A kutakodás időszakában többek közt Sally Goddard Blythe könyveit (Reflexek, tanulás és viselkedés - Betekintés a gyermeki elmébe; A kiegyensúlyozott gyermek - Mozgás és tanulás a korai életévekben; Akaratlagos figyelem, Biztos egyensúly, Csodálatos összhang) olvasva, értelmezve egyértelművé vált a számunkra legmegfelelőbb terápia, mely már Magyarországon is elérhető. Ez az INPP, azaz az Institute for Neuro-Physiological Psychology (Neuro-Fiziológiai Pszichológia Intézet) speciális gyakorlóprogramját tartalmazza, Chesterből: célzottan a megkésett idegrendszeri fejlődésmenet megsegítésére, rehabilitációjára összeállított reflex-inhibíciós és reflexgátló feladatsor.

A csoportos gyakorlásra alkalmazható tanfolyam elvégzése után iskolánk igazgatónője - Somorjai Ágnes - támogatta a komplex mozgásterápia bemutatását intézményünkben, így egy szakmai nap keretében - több, más fontos, újszerű tréning (Tomatis, Nild, tükörtábla-terápia) mellett ez is ismertetésére került. A kollégák közül 17-en jelentkeztek ennek elsajátítására, saját költségből.

Zweegman-Kocsis Magdalena, a magyarországi területi vezető és oktató az intézményben tartotta a kihelyezett tanfolyamot. Mind az óvodai, iskolai és a szakiskolai részlegről jelentkeztek a terápia elsajátítására. Így több csoport is tudott indulni a következő hónapokban. Természetesen elkerülhetetlen volt mind a teszt, mind a gyakorlatprogram részleges adaptációja.

A gyermekek felmérésekor érdekes tapasztalatok összegződtek: az egyensúly - főként a statikus - csaknem minden esetben érintett volt, s a vizsgált reflexek összességükben súlyos eltérést mutattak. A váltómozgások fázisának elhúzódása, a nehezített testközépvonal-keresztezés... szintén jelen voltak. A Moro-reflex okozta a legnagyobb fejtörést: kerültük a tesztelését (nem kompetenciánk), azonban a tünetek alapján sem sikerült felismerni. Végül azt a konklúziót vontuk le, hogy a Moro előtti, visszahúzódási reflexek szintjén áll a gyermekek többsége. Ez önmagában, akár a felmérés nélkül is azt jelenti, hogy olyan csecsemőkori automatizmusok működnek a kisdiákok idegrendszerében, mozgásaiban, melyeknek az életkor alapján már régen gátlódniuk kellett volna s egyben helyt adni a magasabb szintű, szükségszerűen működő úgynevezett testtartó reflexeknek.

Tehát, az INPP-terápia rendkívül fontos a súlyosan látássérült gyermekek idegrendszeri éretlenségének rendezésében is. Szükséges, hogy azt a sérült ontogenetikus fejlődésmenetet egy kronológiájában és mélységében szépen felépített módszerrel megsegítsük. Ez a speciális mozgásterápia alkalmas kezdetben a pontos mozgássorozatok automatizmusainak begyakorlására, s ezáltal a későbbiekben a szenzoros, szenzomotoros integrációs zavarok csökkentésére, majd a figyelemkoncentráció, a kognitív funkciók optimalizálására, így az iskolai életben való megfelelés alapjait teheti le. Hosszú távon pedig az egyén pszichoszociális, társadalmi beilleszkedését, álláskeresését is támogat(hat)ja és akár párkapcsolatát is harmonizál(hat)ja.

A módosítások pl. az olvasási szubtesztet érintették, illetve kizárták a vizuális eredetű fejtartó reflex vizsgálatát. Ez a tesztfelvételnél, tekintve, hogy az alapvetően referencia-értéket ad, viszonyításként szolgál, ezért nem okozott gondot. Továbbá a tesztfelvételnél bebizonyosodott, hogy az általunk adaptált alteszt korrelál az adott gyermektől elvárt szinttel (egyéb, hagyományosan már korreláló, egyéb felmérési mutatók alapján).

Többen véleményeztük elsősorban tiflopedagógiai (= látássérültekkel foglalkozó) pedagógiai területszempontok figyelembe vételével, ellenőriztük egymás ötletét, beválhatóságát. Végül néhány kolléga a terápiás itemben már nem vesz részt, azonban megértve az idegrendszeri fejlődésmenet és a viselkedési anomáliák közti összefüggést, még pontosabban szervezi diákjai oktatását saját szakterületén. Van olyan végzett kolléga, aki a diagnosztikai tudását helyezi előtérbe és pl. a közlekedéstanítás, mindennapos tevékenységek oktatása mentén figyel az új ismeretek alkalmazására. Ugyanígy mások pl.: osztályfőnökként, a viselkedési anomáliák kezelésére ezen szempontból adnak válaszokat.

A terápiás terveinkben a következő alapvetések szerepelnek:

  • gyakorlat ugyanazon napszakban
  • gyakorlat ugyanazon a helyszínen
  • gyermeket ugyanaz a szakember segíti
  • térszabályozás: mindig ugyanabban a térszakaszban/tájolásban
  • feladat kivitelezése ugyanazon módon: bemutatás/prompttal (kézzel vezetve/irányítva) történő segítés

Egy kolléga volt a csapatvezető, az irányító, a gyermekek mögött álló kollégák egy felnőtt-egy gyermek arányban segítették a gyerekek mozdulatait a "mezítlábas"-tornán.

A gyakorlatsort egy rítussal indítottuk: köralakítással, kézfogással köszönés, az elején és a végén kezdő- és záróének is szerepelt. Mindig délben találkoztunk fix helyszínen, az óvoda tornatermében. Tekintettel a pontos mozdulatsor kialakításának fontosságára a szokásosnál többször és több helyzetből bemutattuk be azokat a gyermekeknek.

A feladatokban a bemelegítő futás, hogy önálló mozgássor legyen, nem kézfogással, hanem a tornatermi szőnyeg szélén, önellenőrzéssel történt. A helybenfutás és a körforgás előkészítésére hullahopp-karikával leszűkítettük körülöttük a teret (abban álltak, futottak helyben s forogtak), a 360 fokos fordulás végét pedig a fej érintésével jeleztük számukra.

2016 tavaszán indult el az óvodai és a szakiskolai részlegen 4-4 gyermekkel a gyakorlatprogram. Az óvodában az induló 5 főből a fiú-lány arány: 4:1; 2 fő gyengénlátó; 3 fő 0 vízusú. Viselkedésprobléma a két gyengénlátó gyermeknél fordult elő, időközben őket a klinikai, egyéni terápiára kellett átirányítani. Egy másik gyermeknél autizmus is diagnosztizálva lett. A többiekkel a terápia tulajdonképpen a megszokott módon folytatódott. Egy gyermek műtét, s a hosszan tartó utókezelés miatt nem tudta folytatni a csoportos foglalkozást. (Várható zárás 2018. június.)

Természetesen a protokollt követve, a szülők tájékoztatása megtörtént, a beleegyezésükkel kezdtük a terápiát. Minden esetben visszajelzéseket adunk és várunk a család felé, felől.

A szakiskolai részlegen 3 fő gyengénlátó diákról (17-18 évesek; fiú-lány arány: 1:2) van szó, akik a fentieken túl elsősorban figyelemkoncentrációs, indulatkezelési, az ahhoz társuló viselkedésproblémák, szociális és kognitív zavarok változó tüneteit hordozták. Az itt dolgozó és a terápiát vállaló kolléganőm, Móga Erzsébet írásából idézve:

"A módszerhez azon felismerésen keresztül jutottam, hogy az általam tanított csoport tagjai a látássérülésen túl értelmi sérültséggel, pszicho-szociális sérültséggel és a koncentrált figyelem zavarával, hiányával is küzdenek. A fazekas szakma elsajátításának alapja, hogy terápiás megsegítésben részesüljenek a tanulási, koncentrációs és viselkedési problémákkal küzdő tanulók...

...A tanulócsoport mozgásfejlettségét vizsgálva kiderült, hogy nem csak a hüvelykujj-oppozíció nehézkes náluk, hanem a lateralizációval, irányokkal és az egyensúllyal is vannak problémák, valamint az idegrendszeri fejletlenség tünetei észlelhetők a tanulók testtartása, türelmetlensége, viselkedése során. 2016 tavaszán kezdtük az INPP "tornát", amit, a 3 tanulóból az egyik lány, aki pszichés és viselkedésproblémákkal küzd, nagyon akarta.

A bemelegítő futást és a forgást a gyakorlatok elején tanév végéig csináltuk. A 2016/17-es tanévben nehezen mutatkozott regresszív fázisok után némi változás, ami a tanulók türelmében, indulatkezelésében, tudatos érzelmi kontrolljában nyilvánult meg. A 2017/18-es tanévben a csoport OKJ vizsgára készülése, a fazekas szakma tanulásának befejezése fokozottan nehéz érzelmileg, intellektuálisan egyaránt. A feladattudatuk és koncentrációjuk terén tapasztalt változás, ahogy a terápia elején megfogalmaztuk: optimalizálta a fiatalok személyiségének problémás területeit. A látássérült fiatalok szempontjából fontos, hogy önértékelésüket reális irányba tereljük. Legyenek tisztában pozitív kompetenciáikkal és hiányaikat a megfelelő eszközökkel kompenzálják vagy fogadják el. A szakma választása az egyik tanulónál nem volt szerencsés, de mindenképp a fazekasságot akarta tanulni. A változás nála a másodszakma választásában mutatkozott meg, ami valóban testreszabott: az informatika."

Összefoglalva elmondható, hogy a gyermekek körében történt terápia kapcsán történt pozitív változások egyértelműek. Főként az idősebbeknél, akiknek kialakult és mélyen rögzült negatív szokásaik feloldása mégis megtörtént. Javult a testtartásuk (lábujjhegyezés!, fejtartás), érzelmi, indulatkezelési technikájuk, szociális viselkedésük. A kisebbeknél is észlelhető a fejlődés: náluk a feladattudat, mozgáskivitelezés pontosságának megjelenésében, így a renyhe-, hanyagtartás csökkenésében is mérhető. Remélhetőleg a csoportos terápia hosszan tartó hatásmechanizmusai a nyáron még segítik az idegrendszer rehabilitációját, s ősszel, a felmérésekben tapasztalhatjuk igazán a pozitív elmozdulásokat.

Budapest, 2018. május 7.